Erdélyi József: Nyesett fák
Be jó a fának, mit az ember
megnyes e lágy téli napon,
mikor még alszik zsibbatag,
süketen, vakon.
Kés, fejsze, fűrész vágja bár:
nem érzi, nedve sem csorog.
Sok sebe, mint megannyi szem,
álmában mosolyog.
Virága nem hull, levele
nem hervad el idő előtt. -
Be jó a fának, mit az ember
ilyenkor földre dönt...
Be jó a fának...Engemet
kés, fejsze, fűrész ébren ért!...
Istentelen világ! Be kár
virágos kedvemért!
Be kár virágos kedvemért!
Reményim zöldjéért be kár!
Mért ki nem tépett engemet
bölcsőmből a halál?!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése