Csanádi Imre: Édes ősz
Fehér rózsa feslik-foszlik,
vadszőlőlevél piroslik:
ősz jár a kerti lugasra,
kezdi csupálni csupaszra.
Ősz, ősz, édes ősz.
Raj madárka csicsog-ciceg -
kecses-apró tengelicek:
feketerigók kövéren
kotyognak a hullt levélen.
Ősz, ősz, édes ősz.
Gubancos a fű, tarkázzák
illékony, aranyos pászmák:
vén fák, eget sátorozók,
szűrik a fényt, a búcsúzót.
Ősz, ősz, édes ősz.
Vadgesztenyék orma rőten
feszül selyem égi ködben:
konok kőrisek, lágy hársak
dörgést-fojtva dudorásznak.
Ősz, ősz, édes ősz.
Illat, omló, ért levélé,
szerelemé, vágyé, véré -
lehet-e vele betelni?
Parancs sürget eltelelni.
Ősz, ősz, édes ősz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése