Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott tuzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vérek irigy ujja.
Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyuként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.
Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vizen büszkébben usszál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.
Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak ujabb csodára!
1923. máj. 18
Benedek Elek: Pünkösdi harangok 
Olyan szépen cseng a harang, 
Mintha nem is harang volna, 
hanem ezer harangvirág 
Imádságos szava szólna. 
Piros pünkösd vasárnapján 
Piros rózsa nyíl a kertben, 
Kis szívünkben tiszta öröm 
Imádsága énekeljen. 
Piros pünkösd vasárnapján 
Szálljon reánk a szentlélek, 
S térde hullva mondjunk hálát 
A mindenség Istenének. 

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése